Szabadság?

Véletlen egybeesés, hogy a nagy médiákban is most az orvosi szabadságokról beszélnek, én sokkal gyarlóbb okból választottam ezt a témát, mégpedig azért mert „szabadságon” vagyok.

Pillantsanak be egy háziorvos szabadságába:

Először is, gondos tervezést igényel: mikor leszünk szabadságon, mert oda nem ildomos betegeket behívni, mivel tanácsadáson minimum 4 – néha 6 hétre előre be vagyunk tele és van akinek 2-3 hónapra is adunk időpontot, így próbálunk hetekkel előre tervezni.

A tervezést követően jön az informálás: küldünk ki körlevelet – és mindig van akinek a levelezőrendszere elutasítja a leveleinket. Kiírjuk a Facebook csoportban, amit bár sokan követnek, de mégsem jut el a hír Önökhöz – ezen lehet segíteni: a jobb felső sarok 3 kis pöttynél beállíthatják, hogy jelzés kapjanak minden új bejegyzésnél. Rögzítjük az önkormányzati rendelési programban, az időpontfoglalóban letiltjuk az időpontokat. Kiírjuk az ajtóra és a kioszkra. Rögzítjük a levelező – és üzenetküldő rendszerben, hogy biztosan értesüljenek arról, hogy nem vagyunk elérhetőek.

Ez még az egyszerűbb része, utána jön az a finom „csalás” amit a hétköznapi emberek nem is észlelnek. Mert a háziorvosok legtöbbje kikényszerített vállalkozó, vagyis ha én szabadságra megyek, akkor magamnak kell gondoskodnom a helyettesről, mert a Föld forog tovább és az alapellátás elérhető kell, hogy legyen gyermek rendelés esetén napi 2, felnőtt rendelés esetén napi 4 órában legalább. Vagyis keresnem kell egy helyettest. Szerencsés helyzetben vagyok, mert van egy váltó praxisunk, így a másik praxissal egyeztetve váltjuk egymást szabadságok terén. A másik lehetőség a fizetett helyettes lenne – piaci áron. (Miközben a finanszírozásunk nem piaci áron történik.) Tehát váltjuk egymást és ezt azt jelenti, hogy minden szabadsággal töltött napon dolgozni fogok majd 2 praxisra – vagyis valójában előre vagy utólag, de ledolgozom azokat a napokat is pluszban a rendes munkaidőm mellett – ez kb olyan, mint az indián közmondás: „Csak a fehér ember képes elhinni, hogy ha a takarója egyik végéből levág egy darabot, amit aztán hozzávarr a másik végéhez akkor hosszabb lesz a takarója.” (az óraátállításról mondta ezt egyszer egy indián).

És a munka sajnos megvár, nem végzi el helyettem más az adminisztratív munkákat – nem is lenne jó, ha a helyettesítő praxisnak még azt is végeznie kellene, az a terhelés nem kivitelezhető.

Még a tényleges szabadságok esetén veszünk is egy nagy levegőt, vállat vonunk és ez van felkiáltással élünk tovább. De sajnos számunkra minden betegség is szabadság. Vannak kollégáim, akik azért halogatnak műtéteket, mert nem talál arra helyettest ameddig nem állhat fizikailag talpra, van, hogy azért vagyunk szabadságon, mert elhívtak minket tárgyalásra pont egy páciens kapcsán és a Bíróság csak idéz – te meg legyél egyszerre 2 helyen, vagy a gyerekeink betegek. Továbbképzésre is csak szabadság képében tudunk elmenni.

Tehát ha legközelebb a háziorvosuk jelzi, hogy szabadságon lesz, kérem, hogy kérjék meg előre a recepteket, beutalókat. A váltó/helyettesítő orvos nem keressék fel a több hetes panaszaik kivizsgálásnak a megkezdésével, mert nem tudja majd követni Önöket a rendszerben, a saját orvosuk meg lehet nem is fogja tudni, hogy megkezdődött a kivizsgálás. Helyettesítő orvosnál kérem, hogy minden adatukat vigyék magukkal – nehéz rájönni, hogy ki az „Imi”, „Rafi” „Manyi néni”, ha soha nem láttuk még a beteget és a korábbi betegségeivel se leszünk tisztában!

És ami a legfontosabb, ha helyettesítés során orvoshoz mennek kérem legyenek türelemmel, a kolléga dolgozik, de ismeretlen beteganyagnál az adminisztráció és a kikérdezés is hosszabb – tudjuk, hogy többen fognak bejönni a rendelőbe, próbálunk rá felkészülni, de a beérkező betegek számát nem mi határozzuk meg!

A kórházi kollégáknak pedig kitartást kívánok, hogy a jogos szabadságaikat kiharcolják. Jár a munka után a szabadság, a magyar embereknek pedig jár a kipihent egészségügyi dolgozó!

2025.02.12